Ember és drapéria

Orfeusz az alvilágban

Azt a jelenetet választottam, amikor Orfeusz beakar jutni az alvilág kapuján, hogy visszaszerezze szerelmét Euridikét.

Biblia-bibliai téma

Mózes és a 10 parancsolat:
Azt szerettem volna bemutatni a képpel, hogy ma már bárki kiállhat és új szabályokat állíthat fel, minden következmény nélkül. A lényeg, hogy jól adják elő. Ezért sötét az alak, hogy ezzel is erősítsem, hogy csak kiállás és pozíció kérdése és bárkiből lehet ma Mózes.A helyszín pedig azért egy lépcsőház, mert egy közömbös, egyszerű  helyen is meghallatják a hangukat azok, akiknek céljai vannak.

 

Júdás 

Júdást akartam bemutatni, ahogy lefizette

 

Porté

Színyei Merse Pál: Szerelmespár

Ember és mozgás

Épületfotózás

Tükröződés

Kézben elférő használati tárgy világítási gyakorlata

Laborgyakorlat

Víz

Thomas Ruff

Thomas Ruff

Thomas Ruff azt az utat járja, ahol nem különbözteti meg a saját készítésű képeit az újságokban látott képektől. Nem az egyedi látásmódról ismerhetők fel képei, ő a képalkotás egyediségét próbálja megfogni. Ezáltal egy új képi megvalósítás mestere a mai fotózás történetében.

A művészetére jellemző, hogy nem az elvont bemutatására törekszik, hanem olyan oldalról közelíti meg az aktuális témáját, ami megrökönyödést vált ki a nézőből.

Például első nagy sorozatában ismerőseiről készített portré képeket, hatalmas méretre felnagyítva. Ezekre a képekre nem lehet azt mondani, hogy ez csak egy sima portré, már csak a méretét tekintve sem, mert úgy fogta meg az embert, hogy a valóságot tükrözzék a képek. Mindenféle Photo shopot mellőzve tárta elénk a valóságot.

Én mindig is féltem az ilyen képektől, amik ennyire láttatják a valóságot, az apró hibákat az arcon vagy a mitesszereket, pattanásokat. Bennem inkább undort kell egy ilyen naturális kép, és megdöbbent, hogy ilyen nyíltsággal mutatja be az ismerőseit, közeli hozzátartozóit.

Viszont az tetszik Ruff Portrésorozatában, hogy nem fél ilyen naturális képekkel a közönség elé állni, végre egy olyan fotós, aki mer kockáztatni.

Ez a portré stílus nem igazán felkapott, de mivel az emberekből megrökönyödést és egyben kíváncsiságot vált ki, hogy hogyan tud ilyen egyszerű képekből kihozni valamit a fotós, biztos a siker.

Mindemellett, én személy szerint biztos, hogy nem vágnék bele egy ilyen munkasorozatba, nem lennék elég vállalkozó szellemű egy ilyen jellegű fotósorozat létrehozásához. Ruff belevalósága, ezért is keltette fel az érdeklődésemet a többi munkája iránt.

A Portré – sorozatán kívül az Aktok – sorozata fogott még meg, melynek képeit már leesett állal néztem végig, és magamban csak ennyit mondtam, hogy az igen…

Az Aktok sorozata egyszerre meghökkentő és egy olyan világot láttat a nézővel, amit talán csak egyes emberek perverz álmaiban jelennek meg. Valamint, olyan hatása is van a képeknek, mintha festmények lennének.

A nők a képeken kiszolgáltatott állapotban jelennek meg, kicsavart testhelyzetben, a legkülönbözőbb pózokban. Megfigyelhető, hogy a nők arcát nem lehet látni, vagy csak elmosódottan. Mintha ezzel azt akarná sugallni a művész, hogy a nőket sosem lehet kiismerni, mindig egy megfejthetetlen kérdőjel marad a férfiak számára a NŐ.

A képek láttán rögtön a pornográfia jut eszembe, azon belül a szado-mazo szexuális töltetű játék.

Az ilyen szexuális töltetű képek bennem mindig nagyon vegyes érzéseket váltanak ki. Elgondolkozok azon, hogy a nők, akik az ilyen képeken való szereplést elvállalják, belegondolnak e abba, hogy milyen hatást válthatnak ki a nézőből.

Vajon nem hozhat e elő egy - egy emberben, akár agressziót az ilyes fajta képek mondanivalója. Az agressziót arra értem, hogy mi van akkor, ha egy férfinek annyira megmozgatja a fantáziáját pár kép, hogy nem tud parancsolni a vágyainak és akár erőszakot követ el egy nőn.

Persze ez erős túlzás, lehet, hogy nagyon a végletek felé kalandoztak el a gondolataim, de sose lehet tudni, hogy mit vált ki egy kép a nézőből.

Főleg azokon a képeken, ahol két nő játszik egymással, vagy ahol meg van kötözve, vagy éppen ki van kötözve.

Szerintem ez Ruff eltitkolt vágyait jelenítheti meg, vagy csak egyszerűen vonzódást érez, az ilyes fajta megjelenítésekhez.

Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen sorozat után milyen meghökkentő témával rukkolhat még elő a fotós. Egy ilyen gondolkodású embertől még valószínű, hogy számíthatunk hasonló vegyes érzelmeket kiváltó képsorozatokra.

Őszintén megmondva, én várom is, kíváncsi vagyok, hogy mikor fogom mondani egy fotóra vagy akár több fotóra, hogy az igen....